2011. december 14., szerda
Bernstein Gershwint játszik
Ez a változat a Rhapsody in Blue-ból a legértékesebb bakelitjeim közé tartozik, és talán az egyik legnagyobb motivációt jelentette mindig ahhoz, hogy elkezdjek minimálisan, de foglalkozni valami swingesebb és jazzesebb dologgal, persze csak saját szórakozásomra. Ez egy olyan lemez, amit talán már több százszor hallottam, de másoknak megmutatni csak Igazán Különleges esetekben szeretem. Természetesen bárki ismerheti, nem erről van szó, hanem arról, amikor a saját zenéimről beszélgetek valakivel, aki közel áll hozzám, és megmutatom ezt, azon a lemezen. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítok a reakcióknak, ez persze hülyeség, de attól még így van. Egyike azoknak a kényes pontoknak, ami alapján el tudom dönteni, mennyire tudom elképzelni, hogy a másik emberrel megértsük egymást hetvenkétezer év múlva is, és most nem arra gondolok, hogy ugyanazokat a zenéket szeressük, vagy ilyesmi. Vannak jó és rossz reakciók.